Hogyan vált egy régió étkezési szokása világméretű divattá?

A mediterrán diéta az 1980-as években, az Egyesült Államokban vált népszerűvé, majd indult világhódító útjára. Főleg az szólt mellette, hogy aki ehhez az étrendhez tartja magát, annál alacsonyabb az étkezéssel és az egészségtelen életmóddal járó, így a szív-és érrendszeri, súllyal és vércukorral kapcsolatos problémák, betegségek kialakulásának a kockázata.

Miért?

Megfigyelték, hogy a Földközi-tengerkörnyékén élők étkezésének – Olaszország esetében leginkább a csizma déli részén – döntően zöldség, gyümölcs, olívaolaj, sovány tejtermék, gabona, hüvelyes, csonthéjas és durumtészta az alapja, kerüli az állati eredetű zsírokat, a cukrot, a vörös húst és a finomított élelmiszereket, tehát sokkal egészségesebb. Az ételek elkészítéséhez helyben elérhető alapanyagokat használnak, azokat is csak minimálisan dolgozzák fel, sok halat fogyasztanak, módjával remek minőségű borokat isznak, jó kenyereket sütnek, friss zöldfűszerekkel ízesítenek, és többször esznek keveset.

Az egyik legegyszerűbb, egyben legváltozatosabb módja a mediterrán diéta alkalmazásának és a magyar étkezésbe illesztésének, ha egy-egy főétel helyett salátát eszünk, hiszen lényegében így az egész étrend leképezhető egy tálban. Egy jó saláta nem unalmas és ízetlen, hanem a lehetőségek tárháza, éppen ezért törekedtünk a kínálatunk összeállítása közben a mediterrán, főleg az olasz hagyományokátültetésére.

Az ötféle salátánkban rengeteg a zöldség, fehér húsként csirkemellet használunk, azt is zöldfűszeres kéregben vagy joghurtos bundában sütjük, a tonhalból krémet készítünk, a leveles salátáink frissek és ropogósak, a különleges quinoa, egy teljes kiőrlésű gabona a Ricci nevű salátánk alapja, mandulával és fenyőmaggal tesszük az állagukat ropogóssá, öntetként pedig könnyű joghurtos, olívaolajos és – alkalmazkodva a magyar ízvilághoz– majonézes dresszingeket készítünk.

A saláta nem csak nőknek és kisétkűeknek való. Tekintsünk rá teljes értékű főételként, fogyasszuk változatosan, minél többféle alapanyagot felvonultatva, ahogy Olaszországban teszik. Így azontúl, hogy jót és finomat eszünk, az egészségünkért is sokat teszünk.

A falatnyi gnocchiról

A gömböc alakú ételek mindig megbabonázó hatással bírnak az emberekre, a szószos, reszelt sajttal megszórt olasz tésztaétel, a gnocchi sem kivétel ez alól.

Régen gnocco volt a gyűjtőneve a kézzel, csupán lisztből és vízből készített tészták egészének. Közép- és Dél-Olaszországban kizárólag durumlisztet, északon búzalisztet használtak, még északabbra menve, az Alpok falvaiban, a zord körülmények között túlélő és termő – tönköly, rozs, árpa – gabonák lisztjét. A krumpli csak a 20. század elején vált elterjedt alapanyaggá, de még akkor is csínján bántak vele. Készült gnocchi krumpliból, de eleinte még csak a tészta egyharmadát tette ki, aztán már a felét. A 1930-as évekre alakult ki a mai receptúra, miszerint a liszt csak kötőanyag, a krumpli pedig a főszereplő. Azóta pedig megállíthatatlan a sikere, és végtelen a lehetőségek száma. Készül gnocchi ricottával, juhtúróval, sütőtökből, zöldségekkel színezve, fűszerekkel pettyezve, a szivárvány minden színében.

Az éttermeinkben mi magunk készítjük a gnocchit azért, hogy tökéletesen átadhassuk azt a mediterrán lelkületet, amelyet magában hordoz ez az egyszerű, mégis ezernyi ízt rejtő étel. A klasszikus fajtához csupán melegen áttört, főtt, lisztes burgonyára, lisztre, sóra és tojásra van szükségünk. Fontos, hogy a massza jól formázható legyen, de ne túl kemény, mert így fogunk pihe-puha gombócokat kapni. Lisztezett felületen több adagban hengereket sodrunk belőle, majd feldaraboljuk, hogy apró párnákat kapjunk. Ekkor egy villa hátulján végiggörgetve megadjuk a jellegzetes mintáját, ami az esztétikán túl azt a célt is szolgálja, hogy a vájatokban remekül megülnek a szószok. A burgonyás gnocchi natúr ízéhez jól illenek a könnyű, tejtermékalapú, zöldséges vagy paradicsomos mártások, illetve a légies megjelenése ellenére bírja a tartalmas, húsos típusúakat is. A Buononál olyan mártások közül lehet választani, amelyek felidézik az olasz életérzést, a sugárzó napsütést, a friss levegőt és  mediterrán konyhák világát.

A gnocchi kifőzéséhez alig pár pillanatra van szükség. Sós, forró vízbe engedve addig kell várnunk, amíg felüti a fejét a víz színén. Ekkor leszűrjük, összeforgatjuk a mártásával, röviden hagyjuk, amíg elkezd rotyogni – ha kell, a forró, keményítős főzővízével hígítunk az állagán –, majd előmelegített tányérra szedve, reszelt parmezánnal, frissen őrölt borssal és zöldfűszerekkel megszórva tálaljuk.

Egy házi gnocchival készült tésztaételnek senki nem tud ellenállni.Válasszon az általunk kínált három lehetőség közül, és kóstolja meg, mi hogyan készítjük!

Van videónk is hozzá: