Bizonyára Veled is előfordul, hogy az egész napos rohangálás és munka mellett nincs időd nyugodtan megebédelni valahol, vagy kivárni az előtted kígyózó sort. Ilyenkor felmerülhet benned, mennyire jó lenne, ha az ebéded néhány kattintással kiválaszthatnád az interneten, majd személyesen, frissen átvehetnéd, ezzel spórolva egy kis időt.

Nálunk ezentúl van erre lehetőséged, ráadásul a friss, elvitelre (takeaway) készült ételeket 10% kedvezménnyel fűszerezheted meg. Hogyan?

Először válaszd ki étlapunkról online vagy személyesen, mit ennél szívesen. Egy finom pizzát, grillezett húst vagy salátát? Ha sikerült meghoznod a döntést, rendeld meg  időpontra, és vedd át abban az éttermükben ahová kérted és vidd magaddal bárhová. Egyszerű és nagyszerű igaz?

Ételeinket az alábbi átvételi pontok/éttermek egyikén veheted át:

• Allee
• Corvin Pláza
• Köki Terminál

Próbáld ki most te is! ---> rendeles.buonobistro.hu

A slowfood mozgalom 1986-ban indult, amikor megnyílt Olaszország első McDonald’s étterme a római Spanyol-lépcső lábánál. Egy újságíró, Carlo Petrini és aktivista társai, akik a helyi hagyományok, szokások megőrzésében, a jó ételben és a gasztronómiai élvezetekben hittek, az épület előtt demonstráltak, de figyelemfelkeltés céljából táblák helyett inkább pennéből készült tésztaételt osztogattak a járókelőknek, és közben azt skandálták: „Nem gyors-, hanem lassú ételt akarunk!”. Három évre rá alakult meg hivatalosan a mozgalom, amely azóta világméretűvé vált, és mára már nem csupán a gasztronómiára koncentrál, célkitűzései kiterjednek a környezetvédelem, a munkaerő és az egészségmegőrzés területeire is.

Filozófiájának három alappillére van: együnk és élvezzük a jó minőségű, ízes és egészséges ételeket, amelyek előállítása a legkevesebb kárt okozza a környezetnek, megfizethetők a vásárlóknak, az alapanyagokat biztosítók pedig rendes munkakörülmények között, tisztes nyereségért dolgozzanak. Éppen ezért céljuk a termelő-vásárló ellentét feloldása azzal, hogy utóbbiakat társtermelőnek nevezik, ezzel aktív szereplővé téve őket. Arra ösztönöznek, hogy ismerjük meg és támogassuk a környezetünkben élő kistermelőket, akik az ételeinket biztosítják. Ha tudjuk, honnan származnak és ki állította elő az alapanyagokat, tudatosabbak leszünk, jobban megbecsüljük és nagyobb örömmel fogyasztjukaz ételünket.

Petrini és társai szerint a gasztronómiában a globalizációnak és a gépesítésnek az lett a következménye, hogy szűkült az ételek választéka, és azok is egyen-ízűek. Sokan olcsón megveszik a feldolgozott ételeket, amit felmelegítve, útközben vagy az autóban befalnak, mert már időt sem szeretnének/tudnak szánni a nyugalmas étkezésre, ami az egészségünkre, a társas kapcsolatainkra és az életminőségünkre is rossz hatással van.

A slowfood filozófiát úgy tudjuk beilleszteni az életünkbe, ha elkerüljük a feldolgozott ételeket, helyi termelők által előállított élelmiszert vásárolunk, amit magunk főzünk meg, vagy olyan helyeken eszünk, ahol tudjuk, hogy ugyanebben hisznek. Tudatosak vagyunk, az ételeink egy apró részét esetleg magunk termeljük (ez zöldfűszer is lehet a párkányon!), onnan vásárolunk tojás és húst, ahol az állatok jólléte biztosított volt, kerüljük az agyonvegyszerezett zöldségeket, gyümölcsöket, a tömegpékárut és -tejtermékeket. A hétköznapokban leülünk, nyugalomban fogyasztjuk el az ételeinket, utazás közben megkóstoljuk a helyi fogásokat, és amikor eszünk, arra koncentrálunk, lassan, kiélvezve minden jó falatot.

Hiszünk a slowfood filozófiában.
Éttermeinkben kérdezzenek minket, örömmel mesélünk arról, hogy kik a beszállítóink, és milyen alapanyagokkal dolgozunk.

Zöldségekből teljes értékű, laktató és finom (!) köretek készíthetők, amikkel jól kiváltható a burgonya, a rizs és a tészta hármasa, ráadásul az elfogyasztásukkal sokkal több tápanyaghoz jutunk, lassabban szívódnak fel és tovább nyújtanak kellemes jóllakottság-érzést. Ha könnyű köretre vágyunk, a zöldségeket főzhetjük, párolhatjuk, süthetjük és piríthatjuk, viszont ilyenkor érdemes a rántást, az olajban vagy a tejszínes-sajtos csőben sütést, illetve a majonéz- és tejfölalapú salátákat elkerülni, a vitaminok és az ásványi anyagok megőrzése érdekében pedig a lehető legrövidebb hőhatásnak kitenni őket. Maradjanak ress állagúak, ne főzzük, süssük szét őket. Sűrítésre pedig jó módszer, ha a főtt zöldség egy részét pürésítjük, majd azt keverjük vissza, amivel nem csupán kalóriát spórolunk, de az íz sem hígul fel.

Törekedjünk arra, hogy minél több friss idényzöldséget használjunk, most a káposztafélék, a kelbimbó, a karfiol, a sütőtök, a brokkoli, a cékla, a csicsóka, az édesburgonya és a különböző hüvelyesek ideje van. Az ajánlások szerint naponta legalább négy adag –körülbelül 10-10 deka – zöldséget vagy gyümölcsöt kellene fogyasztanunk, amiből egynek frissnek kell lennie. Ha frisset nem kapunk, használhatunk gyorsfagyasztottat vagy konzervet, illetve az adalékanyag-mentes, nem túl cukros savanyúságok is számítanak, különösen a savanyú káposztáról köztudott, hogy milyen jótékony hatású. Fontos, hogy a burgonya és a belőle készült különböző köretek nem számíthatók be zöldségként. Használjunk érett zöldségeket, a szivárvány minden színét próbáljuk felvonultatni – minden szín más hatóanyagot jelent –, akár egy étkezésen belül keverve is, és ha lehet, a héjukat és a leveleiket se dobjuk ki, mert rengeteg bennük a tápanyag.

Tehát nem kell a zöldségektől tartani, fantasztikus köretek születhetnek belőlük. Ne féljünk kísérletezni, kóstoljunk meg minél több mindent, találjuk meg, hogy melyikeket szeretjük, és együk őket a legváltozatosabban elkészítve.

Tipp!

Hüvelyesek készítésekor fontos, hogy nagy lángon forraljuk őket 10 percig, hogy minden esetleges káros anyagot elpusztítsunk.

Lehet, hogy már csinálja is

Az éttermekben a 15 és 17 óra közötti időszak általában holtidőnek számított, amikor csak elvétve tévedt be vendég. Napjainkra azonban megváltoztak az étkezési szokások, miként az is, hogy mikor és hol szeretünk étkezni.

Van, akinek nincs ideje dél körül ebédelni, esetleg nem is kíván, van, aki később végez a munkahelyén, az iskolában, vagy éppen ellenkezőleg, estekezd dolgozni, így munka előtt kell ennie. Nem szabad megfeledkezni a turistákról sem, akik az otthon megszokottnál jóval később és jóval kiadósabb reggelit esznek, így pont a délután közepére lesznek éhesek. A trendhez hozzájárul, hogy egyre többen vásárolunk nagyáruházakban, plázákban, és városban járva-kelve igényünk van arra, hogy az ebédidő elmúltával is jót tudjunk enni egy kellemes helyen. Erre jó megoldás a dunch.

A dunch az angol ebéd (lunch) és vacsora (dinner) szavak ötvözete (ezért linnernek is nevezik), késői ebéd, korai vacsora, ami nem a magyar uzsonna megfelelője, hiszen az nálunk gyakran egy életmentő péksütemény vagy szelet csokoládé, hogy kihúzzuk a vacsoráig. Ezek teljes értékű ételek, amik beillenek egy komplett ebédnek, és amik után vagy nagyon későn tudunk csak vacsorázni, vagy egyáltalán nem is fogunk. Kevésbé jól körülhatárolhatók a dunch ételei, mint a délelőtti testvéréjé, a brunché, amelyre jellemző a kontinentális reggeli kínálata, de már tartalmaz angol és amerikai, tartalmas reggelinek, könnyű ebédnek beillő ételeket is. A dunch viszont egyszerre vonultatja fel az ebéd és a vacsora fogásait – levesek, tartalmas saláták, kiadós tésztaételek, pizzák, a húsételek –,a hangulatához pedig hozzátartozik, hogy ráérősebben, kényelmesebben, közben beszélgetve, lazítva tudjuk elfogyasztani.

A dunchot népszerűsítő helyek – mint amilyenek mi is büszkén vagyunk – ugyanolyan lelkesedéssel és odafigyeléssel várják a vendégeiket, ahogy azt délben vagy este teszik.

Látogassanak el hozzánk délután, fogyasszanak el nálunk egy késői ebédet vagy korai vacsorát, étlapunkat az önök igényeit szem előtt tartva állítottuk össze!

Milyen tésztaformához milyen szószt válasszunk?

A tésztaételek sikere azontúl, hogy jó tésztát gyúrunk és finom mártást főzünk, nagyban múlik azon is, hogy ezeket hogyan párosítjuk.

Az ellentétek ebben az esetben nem vonzzák, inkább kioltják egymást. Aranyszabály, hogy a markánsabb, hosszabb és vastagabb tésztafélék jól elbírják a sűrű, nehéz, tartalmas mártásokat, viszont elnyelik a vékony, kecses, törékeny tésztafélékhez illő könnyű, tejszínes, vaj- vagy olajalapú mártásokat. A vékonyat agyonnyomja a súly, viszont egekbe emelik a légies szószok. Tehát nem kell mást tennünk, mint mindegyik tésztaformához olyan mártást választani, amely kidomborítja az előnyeit.

Mihez mi illik?

A hosszú, vékony tésztákhoz – spaghetti, linguine, vermicelli – a tejszín-, vaj és olajalapú, zöldfűszeres, akár tenger gyümölcseivel ízesített mártások.

A hosszú, szalagszerű széles metéltekhez – tagliatelle, pappardelle, fettuccine – a gazdag, húsos mártások.

A kagylótésztához – conchiglie – a sűrű tejszínes vagy húsos mártások. Ráadásul jól tölthető szószos, sült, rakott tészták készítéséhez.

A csavart és masnitésztákhoz – fusilli, trofie, farfalle – a könnyű, homogén, tejszínes vagy pesztós mártások, amik jól megülnek a tészta mélyedéseiben.

A csőtésztákhoz – tortiglioni, penne, macaroni, rigatoni – a tartalmas zöldséges, húsos mártások, ezek is kiválóak rakott ételek készítésére.

Az apró tészták – orzo, farfallini, ditalini – levesbetétnek, raguk sűrítésére és tésztasaláták készítésére alkalmasak.

A töltött tésztákat – ravioli, tortelli, cappelletti – mivel önmagukban már ízesítettek, általában könnyű, olaj- vagy vajalapú mártásokkal kínálják.

Tudnivalók

A tésztát mindig bőséges, sós, lobogó vízben főzzük, hogy legyen helye mozogni, így olaj hozzáadása nélkül megakadályozzuk az összetapadását.

Nem főzzük meg teljesen a tésztát, picit harapós, amikor a mártáshoz keverjük, azzal a pár percnyi összemelegítéssel lesz tökéletes állagú.

Leszűrés után nem mossuk át hideg vízzel, ettől csak megdermedne, és kevésbé venné fel a mártást.

Mindig kimerünk egy bögrényit a tészta keményítős főzővízéből. Ezzel lágyítjuk a mártást, ami így szebben bevonja a tészta felületét, krémesebb, ízesebb lesz.

Tésztaételeink varázslatos íze egyszerű titkokon alapul: kiváló minőségű tészta, egyszerű, friss és ízletes hozzávalók, körültekintő és igényes elkészítés.

Érdekesség

Körülbelül 350 féle tésztaforma létezik, de ezeket négyszer ennyi néven ismerjük olasz régióktól, nyelvjárástól, illetve országoktól függően.